Bárcsak eggyel több lennék,

Egy nappal többet élnék.

Érted eggyel többet tennék,

Hoznék nekünk békét.

—

Bárcsak könny lehetnék,

Csókolhatnám pupilláid medrét,

És szemedben születhetnék,

Majd ajkadon kimúlhatnék.

—

Bárcsak eggyel türelmesebb lennék,

Egy kósza pillanatot elcsennék,

És megragadva a nyugalmat,

Téged, az utolsó jutalmat.

—

Nem fáj majd a perc, mikor rózsa nő mellkasom mélyéből,

És nem kiáltok vissza majd a józanság széléről,

Mert tudom, rózsám könnyeid itatják,

S könnyeid könnyeim siratják.