Nézek fel rád, szempilláid sugara elvakít

Forró tekinteted az, mi nehéz napon ellazít

Nehéz a lélegzet, s most más, mint máskor

Nem érzem magam itt, s mégsem vagyok máshol

—

Lelkemet tisztítsd meg, mint anyai csók gyermeteg bűnt

S míg rám néztél, a világ fényesebbnek, jámborabbnak tűnt

Vétkeztem már nem egyszer, s fogok még

Lelkedben hadd legyek több, mint holmi vendég

—

Hozzád én csak, mint mag a gyümölcs mellett

S csókod ettől az érzéstől valahogy mindent elvett

Mint egy méh a kihalt téli réten

Tavaszt hozol nekem a legnagyobb szélben

—

Vándor vagyok hegyek, völgyek s tavak partján

Bárhol, bármikor te vagy hű dajkám

Ki jóra bátorít,

Vigyáz rám,

S a haláltól eltántorít

—

Hisz halált nem féltem előtte soha

Míg nem éreztem, érdemes-e élni tova

De furcsa érzés lapul most bennem, ha rád gondolok

Élni akarok, s halálfélelmemen ilyenkor veled osztozok