Nyugton fekszem az avarban

Nyakig erő színes zavarban

Rám hull egy elhervadt liliomvirág

És ezer szál tapad rám, mint meztelen csigák

—

Lakatlan a tér, melyben tartjuk magunk

Ha minden esett testet esve hagyunk

Hátra, előre hullámzik a hullám

Viszi a víz valahová, de csak lustán

—

Forog bennem a világ

Forog bennem egy virág

Napra fordulna, de elhervad

S szikláim koptatja a tengerhab

—

Ki az, ki majd a tömegsírok között kutatván

Sikerélménnyel bambulva rám mutatván

Örömmel mondja majd, hogy meglelte

Elrohadt szerveim, fekete fogaim hencegve