Hajnal, felperzselt pázsit, acélszíj karomon

-Mi azt mutatja mennyi van hátra-

Felperzselt acéllánc – bilincs kárhozott rabokon

Nincsen, ki hallja sikolyaikat, csak én

—

Végtelen a völgy medre, hol a holttestek gyűlnek

Kivégzési rendeleteken izzó pecsétek ülnek

Ki vagyok én, ha bent vagyok?

—

Elmosódott a tájban egy csepp vízfesték

Elmosódott fák, pázsit, szarvasok és fecskék

Elmosódott emberek, s elkorcsult lelkeik

Elmossák a gyermekeknek terveit

—

Nem érdekel többé az érdektelenség

S végképp nem, hogy érdekes lehetnék

Most úgy oszlok fel, mint nap alatt a friss hó

S köpöm fel a mérget, mint egy megszennyezett tó

—

Kihalt…

Bent és kint, ki hall – meghalt

Ki hall?

Ki él?

Ki hallja hogy meghalok

Ha egyáltalán elhervadok