Beszív, bent tart, majd lassan kifúj…

Megint eltörött egy ceruzahegy.

Szánott sorsú gyémánt kimúl,

a türelem-dolog nem jól megy.

—

„Fhu, elegem van ezekből az olcsó, puha grafitokból.”

Meg elegem van az olcsó, béna graffitikből,

mindkettő unalmas és idegesít.

Mert még soha senki nem tudta leírni azt, hogy:

Fák Fityesz, meg hogy – reccs –

„Eltörött a hegye – ez most komoly?”

—

Nem elég, hogy kopottan fog, meg hogy olyan megfoghatatlant

játszik azzal a hülye alakjával,

de mikor ujjaim köré csavarom sikerrel,

eltörik egy nap alatt… mostmár tizedszer.

—

Törj ki akkor, legyél amolyan rendbontó,

és persze nyugodtan írd a papírra: „Kapd be, versmondó.”

Csak mert neked az jó, vagy én nem is tudom,

de ezt a repedezett játékot már nagyon unom.