Azt hiszem, én vagyok a festmény elrontott ecsetvonása,

amit negyedórás káromkodás követ,

meg kétkedő, kifacsart gondolkodás.

Hol lehet a fehér festék?

—

Azt hiszem, az irodában én vagyok a nyomtató, mi elcsúszva nyomtat,

vagy az a lédús paradicsom, amit felvágsz, és belül rohad.

Ennek láttán azt mondtad:

Mehetünk a boltba…

—

A tested előtt megnyúló árnyékod vagyok,

mire szemed láttán szíved ragyog.

Oh jaj, de ronda vagyok.

Viccelhetnék azzal, hogy a szöveg tökéletlen,

mint egy kicsorbult kés,

de a szövegkörnyezetben ez tök értelmetlen.

—

Köpköd rám a nép, de kik lennétek, ha nem lennék?

A zsűrinek se kéne hallgatni e senki tökéletlen versét.

Mert hát oly egyszerű lenne minden

a tökéletes sminkben.

Oly egyszerű.

—

Ha én nem lennék, nem is örülnél magadnak.

Az élet hiba nélkül tágra nyílt vakablak.

A szöveg itt folytatódna, de most befejezetlenül maradhat.