Mi értelme szabott öltönynek, ha reggel az ember mezítelen,

Ha este a szakadt zsebben lelkemet sikerült elveszítenem,

Ha nincsen már víz, mi csillapítja vágyaink,

Ha tudjuk, igazak a felgyülemlett vádaink.

—

Bűnbe esett papír, istenekké váló állat az ember,

Egyre közelebb jutva hatalmához minden perccel,

Nem találni már olyat, ki talál még bárkit,

A lélek a testünkben testé mállik.

—

Öregszem, és ez rendben is lehetne,

Ha öreg szemem rendben láthatna,

Ha fiatal lelkem öreg gondolatokat ehetne,

Ha súly helyett lágy kezek ülnének vállamra.