Slamtelenül csavaros szöveget szőnek

A kis szobában szövegelő szobanövények

Szobában nőttem, de nem nő lettem – vagy ki vagyok én?

Ettől a kérdéstől már ki vagyok én.

—

Minden alkalommal ugyanazt a választ várják

Mutasd be magad (vagy mutass be magadnak)

—

Én nem vagyok te, magaddal állok itt velem szembe

A világ után megyek majd a háton hordott keresztembe

Te nem vagy én, csak állj ki magammal veled szembe

—

Azt mondják, fejezzem ki, de ne fejezzem be

Hát befejeztem, és lassan elveszek az eszembe

—

Nem rágom a fülemet, csak vágom, mert van gőg

És én félfüllel szebben festek, mint Van Gogh

A tükörben bent vagyok, és éppen mellettem állok

körülöttem hajszál-mély, átléphetetlen árkok

—

Felfaltam a tudás fáját, magamévá ettem

Mások keze alatt végül magamévá lettem

Ami az enyém volt, azt magamtól elvettem

A létezésben magammal vagyunk itt ketten

És érkeznek ám a panaszok, hogy pimaszok a kamaszok

Rendezek egy darabot, magamból letörök egy darabot

Éppen velem szemben, mellettem haladok

—

Úgy érzem, kicsavartam magam a selyemszőnyegre

Vagy éppen nedveim csöpögnek egy növényre

Szobállok egy buszmegállóban, —egy busz szobában?

Ez a válaszom: még azt hiszem, kicsit várakozom