Szép sznob könyvespolc a szobában,

büszke trófea.

Nézd, mennyivel jobb vagyok.

Belépsz, s oly távol van, hogy egyből szemet szúr.

—

Nem dicsekszem vele, amíg nem nézed meg közelebbről.

(A szoba másik sarkából végigkémleled,

majd nulla egész öt másodpercig mereszted rá szemeidet.)

De hát itt az alkalom.

Hallgasd meg hát minden egyes lap történetét.

—

Még mielőtt megjegyzed,

jegyezném meg:

Nem minden gerinc törött,

csak az enyém törik

minden meg nem tört gerinctől.

—

Nem csak neked mutatom,

mindenkinek, aki belép a szobába.

Nem csak nekik,

mindenkinek, aki hallott rólam.

(Lefotózom a polcot, majd kirakom Instára.

Megtagelem Arisztotelészt meg József Attilát,

de nem osztják tovább.)

—

Én a lapokról beszélek,

de csak a borítót látod rajtam.