Nincs több eső, felhő az égen,

A nép csak hagyja, hogy a város égjen.

Kiszáradt tavak s a pocsolyákban olaj,

Züllött termőfölddé válott Tokaj.

—

Tagba szakadtak a szakadt tagok,

Ők Sámánnak hívják az új főpapot,

S keresetlen kereskedők keresnek engem,

Állítólag bomba biztos bunkert kéne vennem.

—

Valami hangos propaganda szól a semmiből,

De valójában nem is nagyon szól semmiről,

És a nyitott csapból csapnak ki a lángok,

Nálatok kivágott szemmel is többet látok.

—

Vakok vagytok ti, köpcös, rendíthetetlen látók,

Hát halljátok ti, mit kiáltanak a baljós zászlók?

Furcsa az, mit tapasztalsz, teljesen új neked,

Végre te is homályosan láthatod a teret.

—

De kiszorít a térből valami ocsmány, amit nem ismersz,

Figyelmetlenséggel, kérlek, hogy megtisztelsz?

Mert a síneken fekvő sorsát azt hiszed ismered,

De éhen halt a sínen várakozó kisgyerek