Nézem az órát, furcsa kis műszer

Fontos, de fölösleges, amit művel

Forog nap mint nap, csak ketyeg

Az idő végtelen síkján pereg

—

Hisz választ soha nem fog adni

Kérdezni se kérdez, csak mutat

Tudja, választ ő sem fog kapni

S mégis mutatja a jelen utat

—

Bizarr egy kis fajankó

Értelmetlen, örök céllal

Halad, de halandó

Céltalanul céllal

—

Én is óra volnék? Lebegek az értelmetlenben

Boldogságot érzek egy kényszerhelyzetben

Amely abszurd, groteszk és hátborzongató

Nyugalmas, szép és felettébb szórakoztató

—

Minden pillanat átsiklik rajtam

Én mérem őket – de ki mér engem?

Tudom, meddig tart egy másodperc

De nem tudom, meddig marad még ember bennem