Reggel édesanyámnak levelet írtam

Hosszú idő óta először félelemtől sírtam

Megírtam, félek, hogy összehull életem

S e világ összerogy nemsoká véresen

—

Másnap ajtómon fura alakok kopogtattak

Kék csillagos zászlót s fegyvert lobogtattak

Az ablak felé szaladva, réménnyel telve

menekülök

S gondolataimban, ha máshogy nem is, hát elrepülök

—

Messze megyek, hol még látom, hogy él szabad ember

De pár nappal később a bíróság haza rendel

Elítélnek, s tudom, elvem már rég veszett

A szabadság torkán a szabadság heget nyesett

—

Végignéztük, ahogy vére elfolyik a murván

Szenved itt magyar, német, lengyel és ukrán

Nagyra tárt szemek alatt, a fűben meglapulva

Az ember színe újra elfakulva