Por lepi be az utcák járókövét

És levegőben forgó pamacsként

Tétlenül vergődök a menetszélben

Így bolyongva térről térre

—

Szemem sarkában mindig látom

Az ereszvízben mosakvó patkányoknak

Felém nyúló markaiban a tátongó ürességet

Ahogy szenvedésükkel lelkiismeretembe karmolják vágyaik kulcsát

A zsebemben lapuló büszke kétszáz forintot

—

„Mi nekem az aprópénz?”

Villan fel neonfényként szememen a felirat

Mint a sarki bolt marketingfogása

Mikor mélyen belenéz a kátrányra szomjazó öregúr

—

Gyorsan konstatálom, hogy jelen esetben

Mind a kétszáz forint már más hasonló helyzetű

Tiszteletbeli ex-ezredes pálinkájává változott

Így hát esedezve elnézésért tovább haladok

—

Ám míg egy elnéz

Három néz rám újonnan

—

Elérek az erősen szocialista jellegű vasútra

Hol mint burzsoá főnemes rántom elő bankkártyám

Hogy szerény vagyonom egy szál méreg formába öltözve adhasson nekem egy perc nyugalmat

—

Fél percig várok a sarkon, s lassan szőrt növesztek hátamon

Négy lábra ereszkedem, s ezúttal odakúszok a láthatóan jól szituált szinte hajléktalan úrhoz

Felé szegezve a kérdést, nem menne-e be nekem egy doboz cigarettáért?

—

Az úr tüskévári baracklevét félig torkán

Félig tokáján lecsorgatva

Végighallgatja óhajom

Majd pénzemmel lovag módjára rohanja le

A dohánybolt pultját

—

Türelmes bóbiskoló várakozást követve

Megjelenik, majd tudatja velem

Hősként pótolta ki csekély összegem

Mellyel szemtelenül szúrtam ki vele

De ne félj, fiam, négy szálért cserébe rendben vagyunk

—

Szarom le ezen a ponton, gondolja a pamacs

Jó szándékkal engedem a lehúzást

Mire még a váratlan kérdést nekem szegezi:

„Árulsz-e valamit, öcsém?”

—

Még kétszeri ismétlés után beletörődik a nembe

Majd elmeséli nekem foglalkozását

Miszerint fegyőr, s maradjon kettőnk között

Rendvédelmi pozíciója

—

Mint szökött rab, mosollyal hagyom el a helyszínt

Hogy végre tüdőmbe keverjem a nyugalmat

Ám a gyermekotthon nehéz sorsú királynője

Máshogy látja a helyzetet

És hogy meneküljek

Megígérem neki, adok egy szálat, ha békémet megőrzi azután

—

Ahogy végigsétálok az állomáson

Látom, ahogy szemed zuhanása

Végigpásztázza minden mozzanatom

S exponenciális felágazás után átfordulva ítél el

—

Napok óta esik az eső

Az aszfalt azonban nem tisztul

Csak a por körforgása lassul le

Így hagyva teret a szomjas rágcsálóknak